SAVANYÚ A SZŐLŐ! 48 56 12 PONT - MA MÁR CSAK FÁJÓ EMLÉKEK, MERT SEMMI SEM AKTUÁLISABB NAPJAINKBAN IS, HISZEN CSAK AZOKNAK SZENT, AKIK VÉRÜKKEL ÉS ÉLETÜKKEL ÁLDOZTAK A HAZA OLTÁRÁN ÉS A MAI KUTYAÜTŐ POLITIKUSOK SZÁZMILLIÓKKAL LOPJÁK MEG AZ EMBEREKET!

Előzmény

Válasz

Dáma Lovag Erdős Anna

Más ez az ünnep
Március 15.-e

Ragyog a napsugár
Virágba borultak a mandulafák
Így köszönt Nemzeti ünnepünk ránk
Más ez az ünnep!!!!!!
Mint,mikor hóviharral tört ránk
Magyarok Istene figyelmeztetett
Bajban van hazánk!!!!

Március 15.Te Nemzeti ünnepünk!
Nyisd szeretetre szívünk
Mutasd meg van még reményünk
Van még reményünk,hogy összefoghatunk
Ha akarjuk,egy célért indulunk!!!!
Viszály nem győzi le akaratunk!!!!!

Mert hős múltú nemzetünk
Sokat szenvedett
Összefogva a szabadságból
Meghalt,de soha nem engedett
Eljött megint,ragyog a napsugár
Március 15.Nemzeti Ünnepünk
Összefogásra szólítva vár !!!

Mert a hőseink értünk is életüket adták a csatában
Csak a nemzet ne sínylődjön rabságban
Hősök az a Aradi 13,és a többiek
Szelleme feltámadva és kiáltva :
,,Talpra Magyar" fogj össze !!!!
Mert ha nem,elveszel mindörökre !!!!

S akkor hiába volt fájdalom,minden
Oly sok szenvedés
Hiába haltak hős fiaink a honért
Ha lehajtott fejjel mi beleegyezünk
Tűnjön el alólunk földünk!!
Vándorbotra jut az a sok ész,tudás !
Mert nincs bennünk hit ,s összefogás !!!
De még van remény,hogy egyet akarjunk!!
Így hőseink előtt tisztességgel fejet hajthatunk!!!!!

2O14.O3.14. Mosonmagyaróvár

Válasz

Kiss Judit Ágnes: Szó

Hazádból, hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz.
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez
Vagy színházat csinál.
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül,
Míg annyi jóval tele
A másik serpenyő...
S ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon!
Sötétben legyél fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.
Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova...
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jaj-t.
Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod...
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd!
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.
Maradj, tövisnek bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit kéz
Álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg végül, melyik
A súlyosabb kereszt?

Válasz

Ábrányi Emil
Él a magyar

Fessétek bár sötétre a jövőt,
Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,
Mély sűlyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentűl hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Többet ki küzdött és ki szenvedett?
Hiszen vértenger, temető a mult!
Vetettek rá halálos szolgaságot,
Irtották szörnyen... ámde a levágott
Törzsek helyén még szebb erdő virult.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ki a saját pártos dühét kiállta,
Annak nem árthat többé idegen!
Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra szolgált minden veresége,
Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
S melyért az Isten mindent megbocsát -
Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ha minden nemzet fásultan lemond,
S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabad ság-szerető szivedtől
Új lángra gyúlad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!

Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
Ki trónusán bírói széket űl!
És hogyha minden búra, bajra válik,
Romok között is hirdetem halálig,
Erős, nagy hittel, rendületlenűl:
Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar s nem veszhet el soha!

Válasz

Mészáros Lajos

Március nyolcadika

Márciusi nap szórja sugarát,
Munkával ünnepeljük nők napját.
Szőlőt metszünk, ragyogón süt a nap,
Vígan dolgozunk a kék ég alatt.

Tiszta az égbolt, felhő sem látszik,
Napfény orcádon vígan cikázik.
Kezed alatt mindig ég a munka,
Lehet, hogy ma pihenni jó volna?

Ki kell használni ezt a jó időt,
Meg kell metszeni a kerti szőlőt.
Kiritkítjuk a fák koronáját,
Levágjuk a sérült beteg ágát.

Minden napra megvan a teendő,
Így múlik el lassan az esztendő.
Soha nem érünk rá unatkozni,
Nyugdíj mellett sokat kell dolgozni.

A nyugdíjból nem futja semmire,
Nem telik belőle üdülőre.
Még a megélhetéshez is kevés,
Nem hiányzik nekünk a sok evés.

Egy ebédet mi már ketten eszünk,
De nem azért, mert mi már éhezünk.
Vigyázunk kicsit az alakunkra,
Vékonyabbnak könnyebb a sok munka.

Ketten élvezzük munkánk gyümölcsét,
Szép helyeken ketten nézünk mi szét.
Nagyon szeretünk mi kirándulni,
Országszerte sokat barangolni.

Most is, ha végzünk a munkával,
Köszöntelek néhány szál virággal.
Hétvégére elviszlek pihenni,
Jó lesz Gyulán egy kicsit üdülni.

Hajdúszovát, 2013. március 6.

Válasz

A CSEND /Halottak napján/ Írta: Dáma Lovag Erdős Anna

Az est fekete fátyolt terít
Az ég boltozatján
Fogyó Hold egyre halovány
A csend átkarol a néma estben
Milló gyertya fénye lebben
Emlékezés útját járva
Elveszett szeretteinkre rátalálva
Isten velünk van -e csendben
Vigaszt nyújt a végtelenben

Virágillatot lenget a szellő
Mikor az est észrevétlen eljő
Az áhítat néma csendes
Felettünk csillagözön ragyog
Itt semmibe vesznek az álmok
Fájó szivek válaszra várnak
S megyünk a szeretet ösvényein csendben
Emlékeink nem feledve
Istentől vezérelve
Egy titkos remény hitbe
Mert nem haltak meg ők
Gondolatban Bennünk élnek
Ez ad vigaszt a léleknek
Zarándok utunk a csendes temetők

2OO8."Rendületlen hittel"c.kötet

Válasz

PÜNKÖSD NAPJA

Aki nem tud a hit szárnyán
a magasba szállni,
nem is tud a Megváltónak
Szentlelkére várni.

Ó, emberek! Krisztus nélkül
mit ér ünnepléstek?
Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás,
ahol nincs Szentlélek.

Azért tehát Őt várjátok,
Őt várjátok! - eljő
Hittel égő lelketekbe,
Mint a nyári szellő...

Eljön Krisztus szeretettel,
eljön Szentlelkével,
ha várjátok s imádjátok
pünkösdi reménnyel!

Megtelik a szív és lélek
nemes indulattal,
ha bevonul oda Krisztus
teljes diadallal.

Csak úgy lehet pünkösd napja
áldás, öröm, béke -
a győzelmes, igaz hitnek
gyönyörű pecsétje!

Somogyi Imre

Válasz

Biztatlak - örülj !

Lásd meg a ragyogó napot
Érezd a szellő fuvallatot
Örülj a virágos mezőnek
Az ég tiszta kékjének
Az erdő rengetegének
A madár zengő énekének
A jószívűek szeretetének
Ha csendes folyó ringatja csónakod
Ha látod lenyugodni a napot
Örülj a tavasz első virágának
A tenger partos habjának
Erdőn átragyogó napsugárnak
Örülj a csendnek
Az emberi szeretetnek
Kik veled együtt sírnak,örülnek
Soha el nem felednek
Biztatlak,hogy nézz körül
Milyen csodás az élet
Ha örömödbe néha
Bánat is vegyül !!!

Mosonmagyaróvár.2O11.O5.17.
Dáma Lovag Erdős Anna

Válasz

PETŐFI SÁNDOR:

NEMZETI DAL


Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!


Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Pest, 1848. március 13.

Válasz

Ó Május!

Belopta szobámba magát a május
Pünkösdirózsa,gyöngyvirág
Napsugár bekopogtat
Gyere ki a tavasz zöldje vár
A lelkem repdesve felel
Boldog vagyok az ezer színű virágtól
S a madár hangjától,a fakopács zajától
Gerle búgásától,párját hívó dallamától...../..
Ó május te csábító varázs
Szívet lelket melengető csodás látomás
Ó május te lila orgona
Liliom,Édesanyám mosolya
Légy velünk minden évben
Szívünk higgyen a reményben!

Válasz