Ki küldte Auschwitzbe a  460.000 zsidót Magyarországról?

 

Éveken át úgy tudtam én is, mint más, hogy a magyarok, a románokkal

ellentétben, Auschwitzbe küldték, a halálba, polgártársaikat a

zsidókat. Magyarországról 1944-ben százezer számra küldtek zsidókat a

haláltáborba vasúton, ahonnan nagyon kevesen tértek azután haza. Az

eset jól ismert és sokat hangoztatott. Én magam is többször írtam a

témáról, az 1990 előtti hivatalos történelem tudomány nyomvonalát

követve, miszerint amíg a romániai zsidók nagy része megmenekült,

addig a magyarországiak egy dúrva megsemmisítésnak voltak alávatve.

Maga Winston Churchill is beszélt erről a magyar történelmi

eseményéről, mint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáról.Ez

volt az 1991-ben megjelentetett Transilvania Invincibile Argumentum

című könyvem egyik fejezetének a címe is, amely viszont jóval 1990

előtt íródott.

 

Ezt a fejezet címet újra használtam a 2004-ben megjelent Protocoalele

Kogaionului című könyvemben, de itt már azért, hogy megkövessem

régebbi állításaimat ebben a témában. Most megteszem újra, kijelentve,

hogy az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a magyarok a

hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a németek,

mondhatnám!...Hanem a zsidók!

 

Viszont hét évvel a Protokolljaim kiadása után azt tapasztalom, hogy

hipotéziseim nem jutottak el egyetlen magyarhoz sem. Ez természetesen

az én hibám elsősorban, mert nem tudtam soha jól eladni az írásaimat.

Most újra jelentkezem, több okból is, amelyek közül az egyik, hogy a

csíkszeredai fiatal székely hokisok még büszkébbek legyenek arra, hogy

magyarok és nem, Isten őrizz!, románok...

 

     1990 után , mint ismert, a románok is azon kapták magukat, hogy

holokauszttal vádolják őket is! A vádlók kétes foglalkozású zsidó

szerzők voltak. Egyik napról a másikra a romániai holokauszt szakértői

lettek. Magam elég informáltnak tartottam ahhoz, hogy válaszoljak a

vádakra. Így kerültem, akarva-nem akarva, bele ebbe a hórába, amit ha

belekerültem, akkor végig kell járni, vagyis tovább kellett

informálódjak ebben a témában. Eljutottam oda, hogy megtudjam,

mennyire megalapozatlanok a jól ismert magyar vádak! Ismétlem:

magalapozatlanok! Kitaláltak vagy legjobb (legrosszabb!) esetben is

eltúlzottak.

 

Pontosítom, hogy a magyarországi zsidók sorsáról, akiket Auschwitzbe

küldtek, nem egy kormányülésen, se nem a budapesti parlamentben

döntöttek. Még nem is egy náci gyűlésen. A döntés a legmagasabb színtű

zsidó kezdeményezésre született: a Zsidó Ügynökség Megmentő

Bizottságában!

 

Állításom alátámasztására Roger Garaudy, Az izraeli cionizmus pere

című munkájának adatait használtam ( a romániai kiadás címe: Procesul

sionismului israelian). Ennek a munkának az adatait még senki nem

vonta kétségbe. Roger Garaudy, jól ismert baloldali egyéniség,

demokratikus beállítottsággal, mentes mindenféle párt besorolástól,

többször kapott kritikát egyesektől az utóbbi írásainak, úgymond,

antiszemita jellege miatt, de senki sem tudta felróni neki azt, hogy

valótlan vagy elferdített adatokat tett közzé. Roger Garaudytól olyan

adatokat vettem át a témával kapcsolatban , amelyek mindenike zsidó

szerzőktől vagy intézményektől származik. Idézek továbbá a

Protocoalele Kogaionului című írás 77-79 oldaláról. Roger Garaudytól

megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz nem volt elegendő a zsidó

származás. Jó minőségű zsidó kellett legyen, magasabb minőségű

anyagból gyúrva. A zsidók Palesztinába való belépésének feltétele az

volt,

 

hogy a majdani Izrael államnak ne legyenek a terhére (47-ik oldal).

Még 1935-ben egy jelentős cionista vezető, Ytzhak Gruenbaum felhívta a

figyelmet arra, hogy meg kell legyen a felhatalmazásuk arra, hogy a

bevándorlókat kiválogassák és ne fogadjanak be

 

 

 

-2-

 

mindenkit (ugyanazon oldal). Úgy tűnik, hogy a Hitler által elfoglalt

Európában azon zsidók részaránya, akik méltatlanok a Szentföldre való

belépésre elérte a 90%-ot! Az Európából a nácik által elüzött zsidók

problémája, akiket a cionisták nem siettek befogadni Izraelbe

elsősorban a cionista doktrinából ered. A problémát nem a

segítőkészség oldaláról, hanem az ország szükségleteinek szemszögéből

kezelték (ugyanaz az oldal). Más cionista doktrinák szövegei sokkal

kifejezettebbek, embertelen cinizmustól és pragmatizmustól átitatva.

Íme, mi olvasható az 1943-ban a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságának

Memorandumában: Vajon mindenkit kell segítsünk, akinek szüksége van

annélkül, hogy figyelembe vennők az egyének jellemzőit? Nem kellene az

egésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk és megpróbáljuk

megmenteni azokat, akik hasznára lehetnek Izrael földjének és a

judaizmusnak? Tudom, hogy embertelennek tűnik a probléma ilyenszerű

felvetése, de világossá kell tennünk, hogy ha meg tudunk menteni

10.000 embert az 50.000-ből, akik hozzájárulnak az ország

megerősödéséhez és a nemzet újjászületéséhez vagy az 1.000.000 zsidó

aki teher lesz az országnak, akkor vissza kell fognunk magunkat és meg

kell mentenünk azt a 10.000-et, a kivül maradt millió elkeseredett

kérése és szitkozódása ellenére is (47-48-ik oldal). Tehát a 10.000

hasznos zsidó és az egy millió alkalmatlan közül a cionistákat csak a

hasznos érdekelte. A többi egy millió (vagy hat) zsidóval történhetett

bármi, akár meg is halhattak, nem jelentett veszteséget a

cionistáknak. Ez a lehetőség nem zavarta egyik cionista vezetőt sem!

Sőt, úgy tűnik, hogy éppen az ők érdekeit szolgálta!

 

A fenti szöveg ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mi is történt az

Auschwitzbe érkezett zsidókkal: két táborra osztották őket a

jellemzőik alapján, éppen a hasznosság elve szerint. Aki a német

haditermeléshez hozza tudott járulni (az ország megszilárdításához) az

életben maradt. A többiek, akik valóságos teher voltak a nácik számára

is, mint emberi hulladékok gyorsabban befejezték földi pályafutásukat.

 

Még megjegyezhetjük, hogy a fenti szöveget egy intézmény adta ki, nem

pedig egy szívtelen, kótyagos egyén, és mégis tele van az emberiséggel

szembeni határtalan megvetéssel, ami nem állt meg a kinyilatkoztatások

színtjén, hanem nagyon is konkrét és reális következményei lettek

meghatározva százezrek életét vagy eseteg milliókét, ha a mediatizált

holokausztot és a zsidó szenvedést sírató propagandisták adatait

vesszük alapul. Ilyen mérvű cinizmussal és megvetéssel csak irodalmi

szövegekben vagyunk megszokva, ahol a magatartás és helyzetek ilyen

eltúlzásának művészi szerepe van és a következmények is csak ezen a

színten maradnak. Ebben az esetben ennek a szövegnek kimondottan

gyilkos, emberírtó szerepe van. Hol van innen a híres zsidó

szolidarítás? Miért nem működött? Az emberi szolidarításról nem is

merek beszélni!

 

Egyébként ezek a cionista szövegek a kétféle minőségű zsidókról, egy

gyakorlati életfilozófiáról árulkodnak és egy idáig a történelemben

nem létező pragmatizmusról, amely lélegzet nélkül hagy minden normális

embert, zsidót vagy keresztényt: Egy egyszerű filantrópikus mentése a

németországi zsidóknak csak kellemetlenségeket okozott volna a

cionistáknak, főleg hogy a mentés esélyei annál kissebbek, minél

nagyobb a katastrofa. A németországi zsidók érdekében tudunk

cselekedni, ha ezek palesztinába hozzák a vagyonukat. A jelenlegi

menekülteknek nincs meg ez az előnyük, mert üres kézzel akarnak jönni.

Ezek tehát nem tudnak semmit adni a Yichouvnak (ez volt Izrael neve,

mielőtt 1948-ban elismerték volna független államként), és nem

várhatunk másra, mint amit eddig is megállapítottunk a németországi

zsidók nagy részéről: teljes eltávolodást, sőt ellenséges magatartást

Izrael földjével szemben, a tisztelet hiányát minden iránt, ami zsidó,

egy embertömeg, amelynek semmi köze a cionizmushoz és amelyikből

teljesen kihalt a nemzeti érzés (48.oldal).

 

-3-

 

Robert Garaudy kommentárja: ezen szövegek idézése világosan mutatja a

különbséget a judaizmus, mint vallás, amit tisztelek és a

nacionalista, leigázó politikai cionizmus között, amit elitélek. Mi

több, ezek a szövegek világossá teszik azoknak az csalását és

álnokságát, akik ma síratják azokat az áldozatokat, akiket nem akartak

megmenteni.(49.oldal).

 

Megjegyzendő mondat: azoknak a csalását, akik síratják azokat az

áldozatokat, amelyeket nem akartak megmentani!

 

Tehát zsidók, akik nem akartak zsidókat megmenteni! Miért? Mert

szegény zsidók voltak, üres kézzel...

 

Egyre világosabb, hogy a II. világháború idején a zsidó elit egy

mesterséges szelekciót hajtott végre, azon zsidók között, akik a

jövendő Izraelt kellett benépesítsék, akik a háborút kellett

átvészeljék. Azok a zsidók, akik izraelitának voltak programálva, azok

minőségi zsidók kellett legyenek: cionista eszmékkel, akik

elutasították a többségi nemzetbe való beolvadást, amit egyre több

zsidó hallgatólagosan már elfogadott. A másik oldalon a szegény

zsidók, akik a cionisták szerint egy embertömeg, akinek semmi köze nem

volt a cionizmushoz, nemzeti érzelmek hiányával és amely nem mutatott

tiszteletet semmi iránt, ami zsidó vagy héber. Ezért őket a

megmentésből ki kellett zárni! Vajon nem ez a tömeg volt összesen hat

millió?...A híres hat millió?

 

Jegyzet:  A fentiekből egy káprázatos, de egyáltalán nem abszurd,

hipotézis állítható fel, ami a cionista doktrina szövegeiből

levezethető: a holokauszt, mint büntetés azoknak, akik nem viseltettek

tisztelettel mindaz iránt, ami zsidó vagy héber!

 

Egyelőre csak jeleztem ezzel a hipotézissel, hogy később

leellenőrizhessem, más megfelelő dokumentumokkal. Lehet, hogy

megteszik mások ezt az ellenőrzést. Más hozzáértőbbek, tanultabbak...

 

Milyen helyzetben voltak a magyarorszégi zsidók ebből a cionista

szemszögből nézve?

 

Ők arról voltak ismertek, hogy hajlandóak voltak az asszimilációra

vagy már asszimilálódtak. A dualizmus idején hagyományosan ők

magyarnak vallották magukat, különösképpen népszámlálások idején vagy

más lojalítási teszteken. Megkockáztatom azt állítani, hogy kevés

olyan zsidó volt , aki ott hagyta volna a konfotját, amiben itt élt,

azért, hogy Palesztinába menjen és ott mindent kezdjen előlről. A

zsidók is emberek! Hős és vértanú nép nem létezett soha...Csupán a

cionista doktrina követte ezt: kiválassza az eljövendő Izraelnek

azokat a zsidókat, akikből egy hős és vértanú nép legyen...

 

Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi zsidók nem élvezték a cionista

vezetők szimpátiáját. Abba a csoportba sorolták, akik nem méltóak,

hogy a Szentföldre lépjenek?

 

Idézek tovább a Protocoalele Kogaionului című könyvből, 77-79. oldal.

 

Tehát nagyon sokszor a németországi, de általában a nácik által

elfoglalt országokban a zsidók nem voltak mások, csak emberanyag,

amelyikből az Izraelt alapító cionisták kiválasztották (egyébként is

kiválasztott nép), hogy melyik zsidó élhet meg, kivándorolva

Palesztinába és melyik gyengébb minőségű, hasznavehetetlen és

nemkivánatos, az marad a nácik rendelkezésére.Ezt mondja a nagy

cionista Ben Gurion is, az új Izrael állam első elnöke: azt a

kissebbséget, amelyet meg lehetett menteni, ki kellett választani a

palesztinai cionista projektnek megfelelően (44.oldal).

 

Tehát a cionisták gondja az volt, hogy megmentsék a hős és vértanú

kissebbséget és a hat milliós többséget hagyták a kivégző táborok

gondjára.

 

Nota bene: hogy a náci lágerek sorsára hagyott zsidók alkották a

többséget, mint következtetést alátámasztja, expressis verbis

(kimondottan) Roger Garaudy kommentárja is, amelyet Rudolf Kastnerrel

kapcsolatban tesz, akit az 50-es években a nácikkal való

kollaborálásért itéltek el. A perben Rudolf Kastnert azzal vádolták,

hogy egyetértésben a cionista vezetőkkel (akik közül a legtöbben a per

idején miszterek voltak) Eichmannal üzletelt 1684 hasznos zsidó (a

kiemelés Roger Garaudytól) kiszabadításáról és Palesztinába

emigrálásáról, mint az eljövendő Izrael építéséhez szükséges

emberekről, annak fejében, hogy meggyőzi a 460.000 magyarországi

zsidót, hogy csak egy egyszerű áttelepítésről van sző, semmiképpen sem

az Auschwitzi haláltáborokba való szállításról.

 

Halevi bíró rámutatott arra, hogy ezek a gyilkosságok mind a Zsidó

Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek

(44.oldal).

 

Kegyetlen mondat: ezek a gyilkosságok a Zsidó Ügynökség és a

Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek. Ezek a

gyilkosságok...vagyis a magyarországi zsidók szinte teljes kiirtása a

Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongressus jóváhagyásával vagy

pontosabban hozzájárulásával történt.

 

Néhány tisztázó kérdés:

 

Az  Izrael építésénél hasznos 1684 zsidó, feltehetően mind

szuper-tehetségek volt, mindenik közülük egy potenciális Nobel-díj

várományosa. Megtudták ők valaha is, hogy milyen feltételek mellett

szabadultak Németországból és kerültek Palesztinába?

Közzétették valaha is ezt a listát az 1684 névvel?

Ha a 460.000 zsidó Auschwitzi haláltáborba küldése a Zsidó Ügynökség

és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történt, akkor miért

vádolják még ma is a magyarokat, a magyar államot és a magyarságot úgy

általában a 460.000 magyar zsidó Németországba deportálásával és

meggyilkolásával 1944 tavaszán?

 

Rögzítsük még egyszer milyen gyilkosságról is van szó: a holokauszt

folyamán, a magyarországi zsidók deportálása Winston Churchill szerint

az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága volt. Éveken át ez a

gyilkosság a magyar hatóságok számlájára van írva, akik a zsidók

kitelepítését olyan túlbuzgósággal végezték, amellyel még a németeket

is elámították. Roger Garaudy azzal a aprósággal szolgál, amellyel

megsemmisíti a magyar hatóságok érdemét: maguk a zsidók is siettek

berakodni a vagonokba, hiszen a saját cionistáiktól biztosítást kaptak

arra, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó. Hogy milyen

könnyen elhitték a zsidók, hogy csak egy egyszerű áthelzyezésről van

szó, a cionista vezetők szemében még inkább egy plusz ok lett, hogy

mind a 460.000 zsidó gyenge minőségű, haszontalan, aki megérdemli a

sorsát, hogy vágásra küldjék, mint az állatokat, egyszóval méltatlanok

voltak, hogy a Szentföldre lépjenek.

 

Évekkel előbb, különböző alkalmakkor kommentáltam ezt az emberiség

történetében a legvisszataszítóbb gyilkosságot, különbséget téve a

magyarok ázsiai, hun állatias viselkedése és a románok emberiessége és

tűrőképessége között. Úgy hiszem vissza kell vonjam akkori

megállapításaimat és véleményemet. Mea culpa! Sajnálom, hogy a

tévedésem nem volt teljes! Szerettem volna, hogy visszavonom a

vádjaimat és kész! Sajnálatos módon nem azért kell visszavonjam

vádjaimat, mert nem igazak, nem egyeznek a tényekkel, nincs értelmük,

hanem azért mert másoknak kell azokat címezzem! Vádjaimat fenntartom

csak másnak kell címeznem, amelyre Roger Garaudy kényszerít: a

cionizmus! A cionizmus a hibás a 460.000 magyarországi zsidó sorsáért,

akiket a nácik a cionisták jóváhagyásával az Auschwitzi kemencékbe

szállítottak! Ismétlem: nácik a cionista vezetők jóváhagyásával...Sőt

a cionisták közreműködésével! Mert ezek azok a vádak, amelyeket Roger

Garaudy megfogalmaz: a cionista zsidók a felelősek az emberiség

legvisszataszítóbb gyilkosságáért! Ismétlem: a minősítés Winston

Churchilltől származik.Egy gyilkosság, amelynek 460.000 teljesen

ártatlan zsidó esett áldozatul. Vagy másképpen mondva: az emberiség

legvisszataszítóbb gyilkossága, kizárólag egy zsidó üzlet, amelynek

gyilkos szerzői cionista zsidók, az áldozatok pedig haszontalan

zsidók. A visszataszítóságát még inkább növeli az a tény, hogy a

háború után a zsidók ezzel a gyilkossággal a magyarokat vádolták meg.

Teljesen visszataszító.Nec plus ultra.

 

Post scriptum 2011: örülök, hogy a magyarországi és a bárhol élő

magyarok tudomására hozhatom, hogy nem az ő vállukat nyomja ez a

népírtás. Ideje, hogy a magyarok megtudják ezt az igazságot és ennek

megfelelően reagáljanak. Még fontosabb az, hogy a zsidók maguk

megtudják az igazságot és reagáljanak ennek az igazságnak megfelelően!

Mert ez az igazság lényege.

 

És egy utolsó kérdés: Az átszállítás szervezője Eichmann, nem volt

véletlenül zsidó, úgy ahogy nagyon sok zsidó mondja?...

 

 

 

ION COJA

 

2011. december 22.