Elég volt a köcsög gyalázatos munkásságából!

Hazafiak hívnak tüntetésre minden jóérzésű állampolgárt, akinek már a hócipője, de még annak a szekrénye is tele van a buzi Alföldi sorozatos, undorító "műveiből".

Már-már repestünk az örömtől, amikor megtudtuk, hogy a deviáns köcsögöt leváltják végre hosszú ámokfutása után a Nemzeti Színház éléről, hogy nem kell a színpadon egy ideig orgiákat néznünk a színpadon aberrált elméjéből kipattant színházi darabok részeként, erre itt az újabb förmedvény.

Az érettségi után két fiútestvér eltérő utakon indult el az életbe.
Egyikük csendőr százados lett, a másik partizán. 
Csak 1949-ben találkoztak újra. 
Addig csupán az egykori iskolatársak beszámolóiból hallottak egymásról.
Beszélgettek.
A volt csendőrtiszt: - Rég láttalak, mi van veled?
A volt partizán: - Megvagyok, segédmunkásként dolgozom egy gyárban. És te?
A volt csendőrtiszt: - Századosi rangban átvettek a Néphadseregbe.
A volt partizán: - Hát az meg hogy lehet?

Az alkotmányt nem mindennapi olvasmányként forgatók, így jelen sorok írója számára is meglepő lehet, hogy az 1989-es alkotmányban nemzeti ünnepeinkről nem esett szó, azokról külön jogszabály, az 1991.évi VIII. törvény rendelkezett.

Az 1991. március 5-én elfogadott törvény első paragrafusa szerint "a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepei: a) március 15-e, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja, b) augusztus 20-a, államalapító Szent István ünnepe, c) október 23-a, az 1956.

Politikai iránt érdeklődőkkel beszélgetve időnként úgy érzem, mintha a kocsmában egy totószelvény rubrikái fölött vitatkozó társaságot hallgatnék, mert ahányan vannak, annyiféle képen írnák be az 1-est, a 2-est vagy éppen az ikszet ugyanarra a mérkőzésre. A meccs természetesen a jövő évi választás. 

A tét nagy. Nem egyszerűen a jelenlegi kormányról vagy az ellenzék sorsáról kell majd ítélkezniük azoknak, akik elmennek a szavazásra. Az előttünk álló évtizedek életminősége függ a döntéstől.

Rendszeres anyázás közepette, lassan mi magyarok is kényszerűen beleszokunk az agyonszabályozott EU-s életbe. Abba, hogy a brüsszeli bürokraták folyton okosabbnak képzelik magukat, és értelmetlen, sőt gyakran a józan ésszel homlokegyenest ellenkező rendelkezéseket hoznak. Itt a legújabb: a 2010-es esztendővel  megkezdődött a hagyományos izzók fokozatos kivonása az EU-s piacról, mindössze néhány népbutításra sem alkalmas adat alapján, azzal a jelszóval, hogy védjük meg a Földet, ne termeljünk annyi széndioxidot. Persze, meg kell védeni a bolygónkat saját magunktól, - már ha egyáltalán az ember az oka a globális felmelegedésnek - de a hagyományos izzólámpák betiltására hozott rendelkezés erre teljességgel alkalmatlan és már most pontosan lehet látni, hogy jóval több kárt okoz mint amennyi haszonnal jár.