Tudom jól, hogy a rendszerváltozás első éveiben mindig nagy várakozás előzte meg a különböző város- és falunapokat. Magam is több alkalommal részt vállaltam ilyen irányú szervezésekben. Emlékszem, hogy a „nagy találkozás” előtt elutaztam a testvértelepülésünkre, s megnyugtattam a község vezetőit, hogy nyugodtan jöhetnek nagy busszal is, mert nem annyira rosszak az utak. Elvégre mi is közlekedtünk, valamilyen módszerrel mindig feljutottunk Vásárhelyre, Kolozsvárra, Pestre, ha akartunk.

Elég volt a köcsög gyalázatos munkásságából!

Hazafiak hívnak tüntetésre minden jóérzésű állampolgárt, akinek már a hócipője, de még annak a szekrénye is tele van a buzi Alföldi sorozatos, undorító "műveiből".

Már-már repestünk az örömtől, amikor megtudtuk, hogy a deviáns köcsögöt leváltják végre hosszú ámokfutása után a Nemzeti Színház éléről, hogy nem kell a színpadon egy ideig orgiákat néznünk a színpadon aberrált elméjéből kipattant színházi darabok részeként, erre itt az újabb förmedvény.

Az érettségi után két fiútestvér eltérő utakon indult el az életbe.
Egyikük csendőr százados lett, a másik partizán. 
Csak 1949-ben találkoztak újra. 
Addig csupán az egykori iskolatársak beszámolóiból hallottak egymásról.
Beszélgettek.
A volt csendőrtiszt: - Rég láttalak, mi van veled?
A volt partizán: - Megvagyok, segédmunkásként dolgozom egy gyárban. És te?
A volt csendőrtiszt: - Századosi rangban átvettek a Néphadseregbe.
A volt partizán: - Hát az meg hogy lehet?

Az alkotmányt nem mindennapi olvasmányként forgatók, így jelen sorok írója számára is meglepő lehet, hogy az 1989-es alkotmányban nemzeti ünnepeinkről nem esett szó, azokról külön jogszabály, az 1991.évi VIII. törvény rendelkezett.

Az 1991. március 5-én elfogadott törvény első paragrafusa szerint "a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepei: a) március 15-e, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja, b) augusztus 20-a, államalapító Szent István ünnepe, c) október 23-a, az 1956.

Politikai iránt érdeklődőkkel beszélgetve időnként úgy érzem, mintha a kocsmában egy totószelvény rubrikái fölött vitatkozó társaságot hallgatnék, mert ahányan vannak, annyiféle képen írnák be az 1-est, a 2-est vagy éppen az ikszet ugyanarra a mérkőzésre. A meccs természetesen a jövő évi választás. 

A tét nagy. Nem egyszerűen a jelenlegi kormányról vagy az ellenzék sorsáról kell majd ítélkezniük azoknak, akik elmennek a szavazásra. Az előttünk álló évtizedek életminősége függ a döntéstől.

Rendszeres anyázás közepette, lassan mi magyarok is kényszerűen beleszokunk az agyonszabályozott EU-s életbe. Abba, hogy a brüsszeli bürokraták folyton okosabbnak képzelik magukat, és értelmetlen, sőt gyakran a józan ésszel homlokegyenest ellenkező rendelkezéseket hoznak. Itt a legújabb: a 2010-es esztendővel  megkezdődött a hagyományos izzók fokozatos kivonása az EU-s piacról, mindössze néhány népbutításra sem alkalmas adat alapján, azzal a jelszóval, hogy védjük meg a Földet, ne termeljünk annyi széndioxidot. Persze, meg kell védeni a bolygónkat saját magunktól, - már ha egyáltalán az ember az oka a globális felmelegedésnek - de a hagyományos izzólámpák betiltására hozott rendelkezés erre teljességgel alkalmatlan és már most pontosan lehet látni, hogy jóval több kárt okoz mint amennyi haszonnal jár.

Napra pontosan hét évvel az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után, szeptember 17-én kezdi meg tárgyalni a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a volt rendőri vezetők 2006-os zavargások miatti perét, írja a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap. Gergényi Péter volt budapesti és Bene László volt országos rendőrfőkapitány is bíróság elé áll.

A Központi Nyomozó Főügyészség  tizennégy egykori és jelenlegi rendőri vezető ellen emelt vádat, elsősorban elöljárói intézkedés elmulasztása miatt.